A kiégési szindróma az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a krónikus munkahelyi stresszből eredő tünetegyüttes, amelynek tünetei a következők: „az energia kimerülésének vagy kimerültségének érzése; a munkától való fokozott mentális távolságtartás vagy a munkával kapcsolatos negativizmus vagy cinizmus érzése; és a szakmai hatékonyság csökkenése”.
A kiégés szinte minden foglalkozás esetében előfordulhat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy azon munkakörökben dolgozók körében nagyobb a veszélye, amelyekben jelentős szerepe van az emberi kapcsolódásnak. Ide tartozhatnak mindazok, akik munkaidejük jelentős részében másokkal együtt, illetve mások érdekében tevékenykednek, vagy a munkateljesítményük jelentős részben függ a személyes kapcsolódásoktól. A tünetegyüttes fizikai, mentális és érzelmi egészségünket egyaránt fenyegetheti. Huzamosabb ideig tartó stressz, vagy fokozott érzelmi megterhelés talaján alakul ki, vezető tünetei a fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, motiválatlanság, tartós negatív hangulat, és egyéb depresszív tünetek. Az ebben a szindrómában szenvedő gyakran érzi magát tehetetlennek, emberi kapcsolatai elszíntelenednek és veszítenek jelentőségükből, munkahelyi motivációja csökken, céljait illetően pedig könnyen inkompetensnek élheti meg magát.
A kiégés okai
A kiégés komplex és többnyire hosszabb idő alatt kialakuló jelenség, okai összetettek, kialakulásának hétterében szervezeti, kapcsolati és személyes okok egyaránt fellelhetőek.
Szervezeti szinten a munkahelyi túlterheltség, az állandósult idő- és teljesítménynyomás, a hosszú és/vagy kiszámíthatatlan munkaidő, a tisztázatlan munkakörök, a munkahelyen belüli túlzott rivalizáció, a pozitív visszajelzések és általában a támogatás hiánya, családi és szakmai élet közötti konfliktus, a bizonytalanság érzése hozható összefüggésbe a kiégési szindrómával.További rizikófaktort jelent a megbízható és kiszámítható, kölcsönös társas kapcsolatok és a szociális támogatás hiánya. Mindehhez hozzáadódhatnak olyan személyes jellemzők, mint a munka idealizálása, a munkahelyi teljesítmény feletti szorongásra való hajlam, az együttműködésre és a felelősség megosztására való csökkent képesség, vagy lehetőség.
A kiégés tünetei
- Pszichoszomatikus betegségek kialakulása
- A testi-szellemi kimerültség, alváshiány, vagy a többlet pihenéssel sem múló fáradtságérzet
- Táplálkozási zavarok. Túl sok, vagy éppen túl kevés, illetve kiegyensúlyozatlan, a valós éhségérzettől független evés.
- Függőségek, függő viselkedés kialakulása
- Viselkedéses és hangulatzavarok. Szélsőséges hangulatváltozások, levertség, visszahúzódás, vagy indokolatlan felhangoltság illetve ezek váltakozása, indulatkitörések.
- A személyes lelki és fizikai szükségletek háttérbe szorítása
- Megfelelési és bizonyítási kényszer. Önfeláldozó életmód, csökkent önértékelés
- A személy saját lelki-fizikai szükségleteinek háttérbe helyezése, elhanyagolása.
- Közömbösség, fásultság, visszahúzódás, az empátia csökkenése
- Az intolerancia növekedése. Fokozott érzékenység a stresszre.
- Reménytelenség, kilátástalanság érzése, szélsőséges esetben a végső kiszállás vágya.
- Az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése, például a saját testhez fűződő idegenség érzet.
- Depresszió, belső üresség érzése, reménytelenség.
- Alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése.
- Negatív, cinikus, rosszindulatú kommunikációs stílus, közöny, érzelemmentesség. Visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékeny, védekező viselkedés.
Összefoglalva: a munkahelyi kiégés következtében a depresszióhoz nagyon hasonló, attól sok esetben megkülönböztethetetlen tünetek léphetnek fel. A kiégés következtében növekszik a munkavállaló pszichés és érzelmi szenvedése, emellett romlik a munkahelyi teljesítménye, motiváltsága. Mindezek következtében megnő a táppénzen töltött napok száma, a fluktuáció, a kiégés kísérőt tüneteként megjelenő közöny és fásultság pedig rombolóan hat a szervezeten belüli és az ügyfélkapcsolatokra egyaránt, így közvetlenül csökken a szervezet hatékonysága.
Gyakori tapasztalat, hogy a korábban aktív, pozitív munkatárs látszólag érthetetlen okból, lassan a szervezet kerékkötőjévé válik. Motiválatlanná válik, megnehezíti a közösségen belüli együttműködést és az ügyfelekkel való kapcsolatokat. A destruktív hozzáállás hátterében jelentős belső szenvedés állhat, amellyel a személy egyedül érzi magát, így megküzdeni sem képes vele. Az ilyenkor szokásos jótanácsok, “menj szabadságra, válts munkahelyet” általában nem segítenek, hiszen ezek a megoldások tovább erősítik a szeparálódás és alkalmatlanság érzetét. A probléma hátterében rejlő valódi okokra irányuló segítség nélkül, a változás hozta átmeneti megkönnyebbülés után így gyakran tovább romlik a helyzet, nő a személyes szenvedés, a kiégés okozta tünetek erősödnek.
A kiégés megelőzése és kezelése
Ahogy környezetünkben egyre nőnek a pszichés megterhelések okozta problémák, egyre égetőbbé válik olyan módszerek alkalmazása, amelyek reális keretek között nyújtanak elérhető és stabil támaszt a környezeti ártalmak okozta mentális megterhelés kezelésére.
A kiégés kialakulása többnyire hosszabb folyamat, és mint minden ilyen esetben, sokkal könnyebb a megelőzése, mint a már kialakult, meggyökeresedett probléma kezelése. Könnyen belátható, hogy a munkahelynek elemi érdeke megelőzni munkatársai kiégését, a megoldás ugyanakkor nem egyszerű. A szervezetek többnyire számos olyan külső és belső adottsággal rendelkeznek, amelyek nem, vagy csak kismértékben változtathatóak, miközben akár szélsőségesen megterhelhetik a munkatársakat. Nem minden esetben csökkenthetőek huzamosabban a munkahelyi elvárások, javítható egykönnyen a szervezeti kultúra, vagy redukálható az ügyfelek nyomása.
Ugyanakkor a kiégést nem közvetlenül maguk a külső-belső körülmények, hanem az általuk kiváltott érzések, vagyis a munkatársak szubjektív élményei okozzák. A kiégés hátterében megbúvó legfontosabb érzések pedig a tehetetlenség, a jövő bejósolhatatlansága, a kontrollvesztés és az egyedüllét élménye. Az egyén huzamosabb ideig azt éli meg, hogy erős külső nyomásnak van kitéve, ugyanakkor nem tud úrrá lenni az eseményeken, számottevő hatással lenni a dolgok alakulására és nem is tud hatékony segítséget kérni. Ez a hosszú ideig fennálló tapasztalat vezet a tehetetlenség állandósult élményéhez, így a kiégési szindrómához. A kiégés megelőzéséhez tehát ezeknek az érzéseknek a csökkentésére van szükség. A munkahelyi környezet ugyanakkor nem feltétlenül alkalmas erre, az alá-fölérendeltségi viszonyok, a kölcsönös függés és a szervezeten belüli szükségszerű rivalizáció általában nem kedveznek egy olyan őszinte és támogató közösség kialakulásának, ami hatékony és stabil érzelmi támaszt tudna nyújtani. A munkahelyi szervezeten belül nem lehet minden problémát megosztani. A vezetők – de gyakran az egyszerű munkavállalók is – az igazán nehéz döntéshelyzetekben egyedül vannak, ezeknek az érzelmi terhét önállóan viselik.
Az általunk kialakított rendszer erre a problémára ad hatékony választ. Olyan csoportos támogató rendszert kínálunk, amely a tréning- és coaching programok előnyeit ötvözi, ezek árának a töredékéért, ugyanakkor a fentiekkel ellentétben hosszú távú folyamatos támogatást biztosít a program résztvevői számára.
Kis létszámú csoportjainkat különböző szervezetekben dolgozó munkatársak alkotják. A közös munka célja olyan támogató közeg kialakítása, amelyben teljes nyíltsággal feltárhatóak azok a munkahelyi dilemmák, amelyeket a saját szervezetben az egyéni kitettségek miatt nem lehet megosztani. Így lehetőség van arra, hogy az adott nehézségeket teljes szélességükben, technikai, szervezeti, kapcsolati és érzelmi hátterükkel együtt dolgozzuk fel. A csoportok képzett vezetők irányítása mellett szakértői team-ként működnek, heti/kétheti rendszerességgel találkoznak, stabil tagokkal, hosszú ideig dolgoznak együtt.
A módszer kifejezett célja a kiégés megelőzése, kezelése és hatékony mentálhigiénés háttér biztosítása a tagjai számára.
Hogyan nyújt segítséget a program?
A csoport alapelvei megegyeznek minden személyes információval dolgozó csoport szabályaival. Alapvető elvek a titoktartás és a kölcsönös tisztelet. A csoportban megélt bizalomteljes elfogadásra és a támogató közösség élményre támaszkodva teljes szélességükben feltárhatóak a munkahelyi, vagy akár személyes stressz- és döntési helyzetek. A csoport szabályai és a bizalomteli légkör lehetővé teszik, hogy átjárhatóak legyenek a munkahelyi és magánéleti szintek közötti utak, így a stresszhelyzetek hátterében személyes nehézségek, élmények is reflexió tárgyát képezhetik. Nem kínálunk univerzálisnak gondolt megoldásokat, vagy vezetési ismereteket – ez nem egy oktatásra szerveződött csoport. A csoporttagok egymást segítik hozzá ahhoz, hogy mélyebben átlássák a hozott problémáikat, a szakmai- vagy vezetéselméleti szinttől a kapcsolati nehézségeken keresztül a személyes rétegekig, valamint azonosítani tudják az ezekhez kapcsolódó érzéseiket.
A gondolatokhoz kapcsolódó érzések azonosítására való képesség fejlesztése az, ami segít a kiégés leküzdésében és megelőzésében. Általános emberi tapasztalat, hogy a stresszhelyzetek beszűkítik a gondolkodásunkat és érzéseinket. Minél erősebb a megterhelés, annál szűkebb az alkalmazható megoldások köre. A szorongás csökkenti a kreativitást. A csoport éppen ezt a képességet adja vissza, segítségével számos szemszögből válik megvizsgálhatóvá az adott nehézség, megértve azokat a rétegeket és érzéseket, amelyeket a szorongás elfed előlünk.
A hosszú ideig (hónapokig, vagy akár évekig) együtt dolgozó csoport emellett olyan érzelmi hátteret nyújt a tagok számára, ami aktív támaszt jelent az akut stresszhelyzetekben.
Programjainkat csoportvezetésben képzett klinikai és pszichológus kollégák együttműködésével alakítjuk ki és vezetjük, biztosítva a csoportok konstruktív működését.